Rendszerszemléletű megközelítéssel a gazdaságot az együttes társadalmi és kulturális élettel, valamint a természeti környezettel kölcsönhatásban, mint emberek, szervezetek, ökoszisztémák kapcsolatrendszerét kell vizsgálnunk. Az embert ebben a szemléletben a gazdasági folyamat végső céljának kell tekintenünk, és meg kell ismernünk azokat az értékeket, amelyeket az ember választ, amelyek (gazdasági) cselekedeteinek erkölcsi tartalmát adják, s meg kell ismerni azokat az értékeket, amelyeket a szervezet (vállalat) választ.

Ha az ember erkölcsiségét a kultúra hordozza, mondható, hogy az ember által alkotott szervezet (a vállalat) erkölcsiségét a vállalati kultúra hordozza.

Az erkölcs, illetve a vállalati kultúra szerepének felismerése már századunk 40-50-es éveiben megjelent. Viharos gyorsaságú elterjedése a fejlett országokban a 70-es évek közepétől figyelhető meg. Ennek okát a következőkkel magyarázzák:

-    A szervezeti (vállalati) tevékenység iránti bizalom megrendülése.
(különböző tőzsdei botrányok).
-    Az élet minőségének előtérbe kerülése, amit különféle társadalmi
csoportok (környezetvédő, fogyasztói, helyi érdekvédelmi 
csoportok) egyre erőteljesebben képviselnek. (Az élet minősége
fogalom tágan értelmezendő: nem egyszerűen a magas szintű
fogyasztási és testi-szellemi egészséget foglalja magában, hanem
különböző etikai elvek érvényesülését és a tiszta környezethez való
jogot is, ami a WHO egészség-definíciójával közelíthető.)
-    Az a társadalmi elvárás, hogy a közjó ellenére cselekvő vállalatokat
és vezetőiket súlyosan büntessék meg. (Vagyis ne csak enyhe bünte-
tést kapjanak.)
-    A különleges érdekeltségű csoportok növekvő szerepe a befekteté-
sekben. (Intézményi befektetők, etikai elveket érvényesítő
befektetők, kisebbségi érdekek megjelenítői.)
-    Mindezek következtében a téma publicitásának növekedése.
-    Ezen okok hatására a gazdasági felfogás változása: a rövid távú
profit maximalizálástól (a formális, célracionális, egoista cselekvés-
ről) a hangsúly áthelyeződése a mások (kockázatvállalók) érdekeit is
figyelembe vevő szubsztantív (lényeges), értékracionális, altruista
(emberszerető) gazdálkodásra. (Természetesen ez nem válik
kizárólagossá, de megnő a szerepe.)


A kultúra szerepének felismerését erősíti a társadalmak értékítéletének változása. Az anyagi jólét kiterjedésével már nem a fogyasztás minden áron való növelése az elsődleges szükséglet, hanem előtérbe kerülnek más, a Maslow-i szükséglet-hierarchia szerint magasabb rendű igények, mint például az egészséges életre vagy az önkiteljesítésre való törekvés.

A vállalati kultúra fogalmával bővül az az eszköztár, amely figyelembe-vételével a vállalkozás a környezeti kihívásokra választ adhat.

A vállalkozás sikere függ tehát attól, hogy:

-    Milyen kulturális szinten áll a társadalom? (Milyen az emberek, a vállalat, a társadalom erkölcsisége?)
-    Hogyan viszonylik a nemzet kulturális színvonala más nemzetek kultúrájához? (Erkölcsiségéhez.)
-    Milyen vállalati kultúrát sikerül kialakítani összhangban a környezettel?
-    Ebbe a környezetbe hogyan integrálhatók a különböző vezetési szisztémák?

Az emberek és a vállalat kulturáltsága a feltétele annak, hogy állandó és sikeres kapcsolatot tudjon egy cég  fenntartani a külső felekkel, a vevők-kel, a szállítókkal, a részvényesekkel, az alkalmazottakkal, a társadalommal és az állammal. Az ember és a vállalat kulturáltságától függ, hogy tud-e alkalmazkodni a sokarcú világhoz.

A vállalati kultúra elnevezése a szakirodalomban és a gyakorlatban nem egységes. Találkozhatunk szervezeti klíma, vállalati stílus, vállalati ethosz, üzleti etika, vállalati térkép stb. szóhasználattal.

Az erkölcsnek a szervezetre való kiterjesztése annak a ténynek az elis-merése, hogy az egész több mint részeinek összessége. Sok intelligens  (erkölcsös) ember nem alkot intelligens (erkölcsös) szervezetet. Az intelligenciát strukturálni kell, meg kell osztani és komplex feladatokban újra kell egyesíteni a célok érdekében. A vezetéstudomány régen bizonyította, hogy a szervezetek tulajdonságai, sikerei és kudarcai olyan jelenségek, amelyek az emberek tulajdonságainak koordinálásából erednek. Az ilyen jelenségek magyarázata az egyén szintjén túlmenő elemzési és leírási kategóriákat tesz szükségessé. Az erkölcsi felelősség éppúgy megnyilvánul a szervezetekben, mint a szakértelem vagy a hatékonyság.

Mivel a vállalat, mint jogi személy bizonyos esetekben tud úgy cselekedni, mint egy természetes személy, úgy joggal elvárható, hogy más esetekben is ekként viselkedjen. Ha tehát az egyéntől elvárjuk az erkölcsös-etikus magatartást, akkor megtehetjük ezt a szervezetek esetében is.