A szervezettervezés tárgya elsősorban a szervezeti struktúrák megalapo-zott gondolati előkészítése, megvalósítása és racionális koncipiálása szervezeti tevékenység- és magatartásszabályokkal. A szervezettervezés ebben az értelemben egy instrumentális szervezetfogalomhoz kapcsolódik, amelynek a lényege, hogy a szervezet, illetve a szervezeti struktúra a vállalatvezetés eszköze az általános vállalati célok elérése érdekében.

A szervezettervezés fő célja abban áll, hogy a vállalati környezethez és adottságokhoz alkalmazkodó – műszaki, ökonómiai és társadalmi szem-pontok alapján egyaránt – hatékony szervezeti struktúrát alkosson, amely egyrészt stabilitással, másrészt a szükséges alkalmazkodási képességgel rendelkezik. E kettős követelmény különösen a dinamikusan változó környezeti feltételek mellett jelent igen nagy feladatot a szervezettervezők számára. Dinamikus környezetben ugyanis csak akkor lehet eredményes egy szervezet, ha állandóan megújul, változik (illetve magában hordozza ennek lehetőségét); a vállalati vezetés azonban eredménymegtartásra törekszik, ami miatt belép egy – az eredményes szervezetet – stabilizáló mechanizmus, s ez utóbbi akaratlanul is gátat jelent az állandó változási kényszernek.

Ezt a paradoxont – kis túlzással – a szervezettervezés alapdilemmájának is nevezhetnénk: miként lehet két, a legtöbbször ellentétes irányú tendenciát úgy szinkronba hozni, kiegyensúlyozni, hogy „kvázi optimális” megoldáshoz vezessen. A vezető tehát azzal a – látszólag megoldhatatlan – feladattal áll szemben, hogy olyan rendszereket kell létrehoznia, amelyek a stabilitás elvének betartása mellett nagyfokú alkalmazkodási képességgel rendelkeznek – azért, hogy a vállalat sikeres működését hosszabb távra is biztosíthassák.

Ennek az ellentmondásnak, s állandóan újratermelődő konfliktusnak a feloldása nyilván csak akkor lehetséges, ha a szervezettervezés bizonyos követelményeknek eleget tesz.

Ezek elsősorban a következők:

-    A szervezettervezésnek alapvetően nem ad hoc jellegűnek, hanem folyamatosnak kell lennie.
-    A szervezettervezésnek sajátságos prognosztizálási, illetve szimulációs feladatot kell megoldania. A környezeti, szervezeti és magatartási változások előrevetítésével el kell kerülnie az élesen jelentkező szerve-zeti problémákat, vezetési válságokat; a szervezettervezési feladatokat úgy kell időzíteni, hogy a szükséges struktúraalakítások lehetőleg időbeli nyomás nélkül legyenek bevezethetőek.
-    Az említett követelmény mellett a szervezettervezésnek ugyanakkor képesnek kell lenni arra, hogy a teljesen váratlanul jelentkező eseményeket is „kivédje”.
-    Lényeges követelmény, hogy a szervezettervezés az állandóságával biztosítsa azt, hogy a vállalati célok elérése érdekében szükséges strukturális és személyi változások ne lépjék át az elviselhetőség határát.
-    Végül: biztosítani kell, hogy a szervezettervezés a vállalati tervezés egészével, ill. részterületeivel is összhangban legyen.

Ezek a célok sohasem teljesülnek maradéktalanul a valóságban. Alapvetően azért nem, mert a környezet, valamint a szervezetben meglevő érdekeltségi és hatalmi viszonyok, magatartási jellemzők változásai csak igen korlátozott mértékben számíthatók ki és tervezhetők. Éppen ezért a szervezettervezéssel szemben támasztott követelményeket csak úgy lehet kielégíteni, ha nem merev folyamatnak, hanem alapvetően iteratív jellegű tevékenységnek, vagy másképpen: sajátos tanulási folyamatnak fogjuk fel a szervezettervezést.