A motivációs elméletek sorában először Taylor munkásságát kell megemlíteni, aki azt az elvet képviselte, hogy az emberek motiválásában a legfontosabb szerepe a pénznek van. Cselekedeteiket a gazdasági érdekeik vezérlik, céljaikat a jövedelmük maximalizálása révén érhetik el. Ehhez olyan javadalmazási rendszer kell, amelyben a munkavállaló bére a tudományosan megszervezett munka objektíven mért végeredményétől függ. A munkavállalók motiválására dolgoztak ki különböző idő-, és teljesítménybéres rendszereket. A taylori elmélet nem fordított kellő figyelmet a munkavállaló egyéniségére, egyéni beállítottságára, szociális kapcsolat-rendszerére.

Az emberi kapcsolatok irányzata éppen ezeket a tényezőket tartja kiemelten fontosnak a motiválásban. Az ember szociális szükségleteinek kielégítése, a munkahelyi légkör szerepe kerül előtérbe, a nem pénzbeli ösztönzők és a munkával való elégedettség is megjelenik a motiváción alapuló vezetés eszköztárában. A szükségletelméletek az egyéni és a csoport szükségletek meghatározó szerepét hangsúlyozza. Képviselői azt vallják, hogy az emberek elsősorban a szükségleteik kielégítésére törekednek, cselekedeteiket a szükségletek kielégítése motiválja. A szükségletek sorába természetesen az élettani szükségleten kívül bele értik a magasabb rendű szükségleteket is, mint például az önmegvalósítást. Az elmélet legnevesebb képviselője Maslow szerint az emberi szükségleteknek öt  szintje van, amelyeket alacsonyabb és magasabb rendű szükségletek szerint csoportosított.

Az ember először az alacsonyabb rendű szükségleteit igyekszik kielégíteni, miután ez megtörtént azután akarja a következő hierarchia szintnek megfelelő szükségleteit megvalósítani.

A fiziológiai szükségletek a legalacsonyabb igényekre vonatkoznak, mint az evés, az ivás, pihenés, stb., amelyeket ki kell elégíteni ahhoz, hogy a magasabb rendű szükségletek érvényre jussanak.

Amennyiben ezek nincsenek kielégítve, minden más szükséglet háttérbe szorul, maguk alá kényszerítik a magasabb szintű szükségleteket. A biztonsági szükséglet készteti az embert arra, hogy támogatást, védelmet keressen meghatározó egyéniségektől.

A közösséghez tartozás igénye magába foglalja az emberszeretet utáni vágyat, az emberi kapcsolatok fontosságát, a szeretet és a barátság iránti igényt.

A megbecsüléssel kapcsolatos igény magasabb rendű szükséglet, amely az elismerés, a tisztelet utáni vágyat jelentheti. Az ember azt kívánja, hogy megbecsüljék, munkáját, teljesítményét elismerjék és tiszteljék, amellyel az önbecsülését megalapozhatja.

Az önmegvalósítás igénye a legmagasabb rendű szükségleteket jelenti. Ezzel válhat teljessé a szükségletek kielégítése, amelynek eredményeként elérhető, hogy az ember azzal foglalkozzék, amihez a legjobban ért, amiben a leginkább kitűnhet. Az igények sora a későbbiekben bővült, kiegészítették azokat további emberi szükségletekkel. A vezetés számára lényeges az emberi szükségletek teljes körének ismerete, és az igények közötti fontossági sorrend betartása a munkavállalók motiválása során.