A jelenkori vezetési felfogás vezérszavai:

  • rendszerfelfogás,
  • stratégiai tervezés,
  • szervezetfejlesztés.

A tekintélyre épülő (feudális) és az ún. kooperatív (együttműködő) vezetési felfogás napjainkban valamiféle egységes vezetési formába szintetizálódnak, amelyet a szakirodalomban szituatív-kooperatív (helyzeti együttműködő) vezetési stílusnak is neveznek. Ennek jelentése voltaképpen az olyan értékek összefonódását és „továbbélését” fejezi ki, amelyek át-menthetők voltak és most már – többé-kevésbé – az új értékekhez kötődnek. Az együttműködő vezető partnernek tekinti a munkatársát, és olyan viszonyt alakít ki vele, amely a vezető és a vezetett személynek az időszerű feladatok teljesítésére összpontosított együttműködését eredményezi.

A vezetési tevékenység kapcsán egyes szakértők valamiféle kommunbikációs hálózat célirányos működtetéséről beszélnek, mások meg az emberek közötti kapcsolatok „üzletének”, ill. „a kapcsolatokkal való üzletelésnek” tekintik a vezetési tevékenységet. A sokféle nézet mindinkább megegyezik abban, hogy a vezetési tevékenységet is – sajátos – szakmaként kell értelmezni és „művelni”.

A vezetéssel szemben támasztott új követelményeket nagyrészt a napjainkban is zajló és a társadalmi élet különböző területein megnyilvánuló változásokra lehet visszavezetni. Gazdasági téren mind nagyobb szerepet kapnak pl. az együttműködéssel, az etikával, a fordulattal, ill. a változással kapcsolatos értékek és követelmények. A politika síkjain többek között a környezet, az előrelátás, a kisebbség tényezőinek figyelembevétele kerül előtérbe. Az oktatás és nevelés terén ugyancsak új – tartalmi vonatkozású – társadalmi igények jelentkeznek, pl. a több szakterületet közösen érintő összefüggések figyelembevétele alapján. Újszerű fogyasztói-termelői partnerkapcsolatok alakulnak ki a piacok szerkezeti átalakulásával egyidejűleg.