Amint a meggyőzés elméletek tanúsítják, az üzenet közvetítésének kétféle módját választhatjuk: a főutat és a mellékutat. A főút alkalmazása a nehezebb, mert mint megállapítást nyert, idő, képesség és alkalom együttes jelenléte mellett lehet rávenni a meggyőzendőket, hogy elgondolkodjanak a problémán, és tudatos döntést hozzanak.

Napjaink társadalmában az egyént érő információk mennyisége szinte át-láthatatlan, ezért a mellékút jelentősége felértékelődött. Ez az oka annak, hogy a meggyőzést gyakorlók – legyenek piaci vagy politikai téren érdekeltek –, a  rábeszélés mellékútját – a rávezetést – helyezik előtérbe.

A rávezetés – szakszóval heurisztikus tényező – olyan egyszerű szó, kép, szabály vagy cselekedet, amelynek hatására egy problémát vagy dilemmát rövid úton megoldunk vagy eldöntünk. Fölmerül a kérdés, milyen tényezők indítanak arra, hogy ésszerű döntéshozatal helyett a rávezetések vezessenek bennünket (félre)? A kutatók legalább öt tényezőt azonosítanak. Rávezetésekre bízzuk magunkat különösen akkor, ha:

-    nincs időnk gondolkodni,
-    olyan sok információ zúdul ránk, hogy nem tudjuk földolgozni,
-    azt hisszük, a kérdés nem túl jelentős,
-    alulinformáltak vagyunk a szóban forgó témában,
-    amint a probléma fölmerül, a rávezetés rendkívül gyorsan kéznél van.

Egy szó mint száz, a hirdetők és más rábeszélők sokféle trükköt dobnak be, hogy eltereljék a figyelmünket a lényegről, s mindez annál eredményesebb, minél kevésbé meggyőző az üzenetük. Ezeknek a technikáknak a megismerése nem csak azért fontos, hogy fel tudjunk készülni vagy fel tudjunk készíteni másokat a kivédésére,  de néha a hiteles és őszinte meggyőzést folytatóknak is segítségére lehetnek.