A szimuláció elterjedése a digitális számítógépek megjelenésével kezdő-dött. Szimulálni annyit jelent, mint utánozni. Ha tehát egy rendszert szimulálunk, akkor azt a rendszert valamilyen módon utánozzuk. Ilyen értelem-ben tulajdonképpen minden matematikai (vagy szimbolikus modell) az adott rendszer szimulációjának tekinthető.
A szimulációs módszerek azonban nem ezt jelentik. A matematikai szimuláció nem egyenlő a valóság utánzásával. A szimulációs módszerek segítségével ugyanis valamely rendszer viselkedését kívánjuk meghatározni.
A szimulációs modell alkalmazásával képesek vagyunk mesterségesen létrehozni azoknak az állapotoknak a sorozatát, amelyek leírják az illető rendszer, vagy a rendszer néhány komponensének viselkedését egy bizonyos időintervallumban.
Az, hogy a szimuláció a rendszer viselkedését, tevékenységét időben képes vizsgálni a leglényegesebb különbség az egyéb matematikai módszerekkel szemben.
A szimulációval egészen kicsiny és nagy, komplex gazdasági rendszerek lényegét is meg lehet határozni. Ha egy vállalatot tekintünk, akkor ezzel a rendszerrel kísérletezgetni túl költséges, és megvalósíthatatlan lenne. Ezért a megfigyeléseket nem magán a konkrét rendszeren, hanem annak szimu-lációs modelljén végezzük. Kis rendszerek esetén ez még manuálisan is elvégezhető, de a nagy rendszerek szimulálása már számítógépet igényel.
A szimuláció szakaszai
A bonyolult feladatok megoldása gyakorlatilag a programvezérlésű digitális számítógépek segítségével vált lehetővé.
Bár a szimuláció egyszerűbb feladatoknál elvégezhető manuális úton is, de összetett problémákról megbízható eredményt – amelyet a többszöri kísérletezés biztosíthat – csak számítógépekkel lehet gazdaságosan elérni.
Ezért a szimuláció fontosabb munkafázisait elsősorban a számítógépek felhasználási lehetőségét figyelembe véve ismertetjük.
a) A feladat meghatározása
Ennek során meg kell fogalmazni a megoldással megválasztandó kérdéseket, az ellenőrizendő hipotéziseket és a megvizsgálandó hatásokat. A megoldandó feladat többnyire sztochasztikus folyamat.
b) A valós rendszer tanulmányozása
Meg kell határozni a rendszer vagy folyamat elemeit (komponenseit); a változókat, amelyek a különböző rendszerállapot mellett különböző értékeket vesznek fel; a változtatható paramétereket; az elemek és vál-tozók közti strukturális, függvény és időbeli kapcsolatokat, összefüggé-seket.
c) A matematikai modell meghatározása
Az előzőek alapján a modell leírása az absztrakciók figyelembevételével.
d) A modell kiértékelése
A valósághűség ellenőrzése abból a célból, hogy a lényeges komponen-sk, változók, paraméterek, kapcsolatok ne hiányozzanak a modellből.
e) A számítógépes program elkészítése
Ezen szakasz magában foglalja a programmegírást, a szimulációs időszak hosszának és a rendszer jellegzetes kezdő időpontjának meg-határozását.
f) A szimuláció végrehajtása
Ennek során véletlen számok segítségével képzett mintaelemekkel újra és újra kiszámítjuk, mi történne a valóságban, ha a változók a véletlen-szerűen felvett értékek szerint alakulnának.
Az értékeket a számítógép által generált véletlen számok biztosítják.
g) Az eredmények elemzése
Az utolsó fázisban a kapott eredményeket elemezzük, és azokból a vizs-gált jelenség, rendszer alakulására vonatkozóan következtetéseket vonhatunk le. Az elemzés esetleg visszahat a modell megváltoztatására.