A vezetők munkaidejük legnagyobb részét a problémák értelmezésével, a problémamegoldással töltik.
A problémamegoldás nem más, mint egy nem megfelelő helyzet feloldására irányuló kreatív folyamat. A vállalatnál, vállalkozásnál a problémamegoldás azt jelenti, hogy a vezetők elégedetlenek a működéssel, hiányosságokat tapasztalnak, s a helyzet megváltoztatására cselekvésre szánják el magukat. Ez a megoldást kereső folyamat a problémamegoldás.
A megoldáshoz szükséges cselekvési változatok közötti választást döntés-hozatalnak nevezzük.
A döntés tehát választás a cél megvalósításához szükséges cselekvési változatok között.
A megalapozott döntéshez tudnunk kell, hogy „mi van” és „mit akarunk elérni”, valamint azt, hogy az előző ismereteket, döntési információkat hogyan tudjuk összevetni és az összevetésből az aktuális tennivalót le-vezetni. A döntésnek három eleme van.
- a tervinformáció az elérni kívánt állapotról
- a tényinformáció a meglévő állapotról és
- a döntési eljárás (algoritmus).
A döntési eljárástól függően a döntéseket két csoportra lehet osztani:
- programozható döntésekre, ahol a döntési helyzet gyakran, rutinszerűen ismétlődik és ezért a döntési eljárást előzetesen szabályokba lehet foglalni és
- nem programozható döntésekre, ahol a döntési helyzet egyedi és bonyolult, tehát a döntési eljárás nagyrészt a döntéshozó szubjektív ítélőképességének a függvénye.
A formálisan leírható döntési szituációk optimális megoldásával a döntéselmélet foglalkozik.
Döntéselméletnek nevezzük a több lehetséges cselekvési változat közötti racionális választás elméletet.
A tágabb értelemben vett döntéselmélet a racionális viselkedés feltételeinek, megszervezésének és megnyilvánulásának logikai, matematikai és empirikus vizsgálatával foglalkozik, a szűkebb értelemben vett döntés-elmélet a racionális magatartást és cselekvés eredményének bizonytalansága esetén vizsgálja. Rendeltetése olyan módszerek kialakítása, amelyek segítségével valamely kvantifikált feltételekkel, paraméterekkel és kritériumokkal jellemzett rendszer lehetséges alternatívái közül matematikailag egzakt módon kiválasztható az optimális változat.
A döntéshozatalnak két, logikailag egymást követő szakasza szokott jelentőséget kapni a vállalati döntésekben. Az egyik az alternatívák elemzése és értékelése – amelyet szokás döntéselőkészítésnek is nevezni -, a másik pedig maga a választás, amely egy vagy több cselekvési lehetőség meg-határozását jelenti. A hierarchikusan felépülő szervezetek döntési gyakorlatában gyakori probléma, hogy az előbbi két szakasz élesen elválik egymástól, egészen egyszerűen amiatt, hogy a döntéselőkészítést mások végzik, mint akik döntenek. Ez sok kérdést vet fel pl. azért, mert a két szinten az információk többnyire eltérő értelmezést kapnak, és ezzel a két fázis között ún. információs szakadék keletkezhet.
A döntéshez szükséges információk és a szervezeti szerep kapcsolata két fő megközelítésben tárgyalható: a szervezeti hierarchia és a funkcionális munkamegosztás szempontjából.
A hierarchiával kapcsolatban hangsúlyozzuk, hogy a vállalat belső érintettjeinek minden döntése befolyásolja a vállalat működését, természetesen nem egyformán. A leghangsúlyosabb szerep a döntés szempontjából a különböző szintű és funkciójú menedzsereké: a vezetői funkció maga szinte azonosítható a döntéshozatallal. A tulajdonos a hierarchia tetején, a vállalat stratégiai döntéseinél kap – a legfelső szintű vezetéssel együtt – fontos szerepet.
Stratégiai döntések: a vállalat működésének főbb irányait megszabó, a célokat és eszközöket egymáshoz rendelő, hosszabb távú döntések.
A menedzsment mindennapos feladata az irányítási döntések meghozatala, míg a munkavállaló szintjén a magasabb szinten hozott döntések végrehajtására vonatkozó operatív döntések születnek.
Irányítási döntések: a vállalat működését a stratégiai keretei között konkrétan szabályozó döntések.
Operatív döntések: a tevékenységek konkrét végrehajtására irányuló döntések.